Sok mindent írok itt magamról. Intim dolgokat is. Másokat is megemlítek. Talán… jó lenne, ha a hétmilliárd emberből csak páran olvashatnák.
Szóval, jelenleg jelszóval védem a személyes tartalmú bejegyzéseket. Ha érdekel, szeretnéd TE IS elolvasni… írj nekem egy üzenetet… ki vagy, mi motivál az intim részek elolvasására. Ha úgy gondolom, küldök neked jelszót. Köszi!
Tegnap Egyéni Család Állításon voltam. Ott az „jött ki”, hogy volt egy ikertesóm, anyánk méhében, aki valamikor meghalt. Méghozzá, alighanem lány volt… (Szándékosan használom az „anyánk méhe” kifejezést… hiszen, ha ketten voltunk, akkor ez egy közös első lakhelyünk volt…)
Biztosat, persze, nem tudok, nem tudunk… ezért, azt gondoltam, legyen ez egy munka-hipotézis… tegyük fel, hogy volt egy ikertesóm, akit elvesztettem.
Mi következik ebből? Mi lesz más ettől az én életemben? Mit okozhatott ez nekem? A vizsgálódás az én saját szemszögemből történik… talán elkerülöm az olyan „csapdákat”, hogy milyen lehet / lehetett az ikertesómnak, vagy anyámnak, vagy apámnak… vagy bárki másnak.
Ein Sandblech ist ein Hilfsmittel zur Bergung von festsitzenden Fahrzeugen.
Sandbleche werden auch Luftlandebleche oder Bodenbelagsbleche genannt.
Sandbleche sind grob gelochte Platten aus Aluminium.
Sandbleche sind bei Fahrten in unwegsamen Gelände, insbesondere Sandwüsten oder schlammigen Gebieten ein wichtiges Hilfsmittel, um eingesunkene Fahrzeuge wieder zu befreien oder Hindernisse zu überfahren. Auch als Unterlage für Wagenheber – durch die Verteilung der Kraft auf eine größere Fläche – werden die Bleche verwendet. Zur Fahrzeugbergung werden die Antriebsräder in die gewünschte Fahrtrichtung freigegraben und die einzelnen Sandbleche so horizontal wie möglich unter die Räder gerammt. Farbige Kennzeichnung und/oder das Verbinden mit einem Seil am Fahrzeug erleichtern nach erfolgreicher Bergung und Aufsuchen eines sicheren Standortes das Bergen der nach hinten geschleuderten Sandbleche. Auf längeren Dünen- oder Schlammstrecken ist die Seilverbindung besonders sinnvoll, da ansonsten die Gefahr des erneuten Einsinkens während des Bergungshalts bzw. beim Anfahren danach besteht.
Eltelt a 6 hónap. Az első lehetséges csoporta elmentem, mint ahogyan azt terveztem. Persze, Viktória vezetésében.
Állítottam. Már előre eldöntöttem.
Érdekes volt, hogy fontos dolgok kiestek a fejemből… hat hónap alatt. És, egy hét telt el… megint nem emlékszem, mi „jött ki” a csoportban. Már a szereplők is elvesztek, a zárók képből csak a „sors” maradt meg, ahogy leghátul (egy székről) mindenki más mögé magasodik. És, arra is emlékszem, hogy mindenki szerepelt az állításomban.
A sors… nekem… a bengáli tigris „képe” … mint emlék… ahogy a „Pi élete” c. filmben volt, a neve: Richard Parker.
És, a hajó neve… mint a csoporton valaki elmondta: Tsimtsum.
Ja, és én… magamat … valahogy 2 szereplővel játszattam… két férfival. MOST az jut eszembe: ikertesó?
Yagooft. Mint, ahogy ez szokott lenni… szeptember 13-án… megváltozott az életem. Már a 8. napon tartok… (Hoppá, eszembe jutott az egyik kedvenc filmem, a „Nyolcadik napon”… egy találkozás megváltoztatja egy menő üzletember életét…)
Szóval… nyolcadik napja … csak a gép előtt ülők… szinte mindig, egész nap. Ez már azért kicsit sok(k) nekem is… ám még „bírom”… Egy kattintás ide a folytatáshoz….