Mi az élet? (1995)

Mi az élet? – Unalom és unaloműzés. Dolgozás és dolgoztatás.

Ez egy koncentrációs tábor, ahol a szögesdrót kerítést halálnak, a bejárati kaput születésnek, a kötelező robotmunkát levegővételnek, evésnek, ürítésnek valamint szaporodásnak hívják. A nagyon szigorúan megszabott korlátok között „szabad akaratom” van.

Mi az a „szabad akarat”?

Kötelező levegőt vennem és kiengednem, hogy előállítsam a széndioxidot a növények számára. Ezen belül vehetek 1-10-szer levegőt percenként, de nem hagyhatom abba ezt a rabszolgamunkát, mert az olyan lenne, mintha nekimennék a szögesdrót-kerítésnek. Dolgoznom kell. Gázátalakító gép vagyok.

Ennem és innom, valamint ürítenem kell. Ezzel alakítom át az állat húsát a növények számára fogyasztható fekáliává. Ezen belül ehetek naponta 1-10-szer, sőt szabad elhatározásom szerint ehetek marhát, halat, kukoricát, vagy mákos-gubát, de nem hagyhatom abba ezt a rabszolgamunkát sem, mert az is egyenértékű az elektromos drótkerítéssel. Élelmiszergyár vagyok.

Kötelező szaporodni is. Ezzel biztosítom, hogy továbbra is lesz nagy mennyiségű gáz és élelmiszergyártó gépezet (ember). Ezen belül csinálhatok egy, kettő, vagy húsz gyereket, sőt akár nulla gyereket is, mint egyén, de az egyénekből álló „nép”, vagy „emberiség” nevű gép úgy van programozva, hogy egyre több és több gáz és élelmiszer-átalakító kerüljön forgalomba, vagyis egyre több ember legyen a Földön. Nem hagyhatjuk abba ezt a rabszolgamunkát mert az olyan, mintha az egész koncentrációs tábort felrobbantanánk. Átalakítógép gyártók vagyunk.

Ezért, hogy ezt a munkát jól elvégezzük, kapunk apró motiváló „ajándékokat” is, pl. szerelem, gyönyör, meg kapunk elrettentésként büntető, fegyelmező ütéseket is, pl. fájdalom, éhség, nemi inger, gyűlölet, félelem, stb.

Olyan, mintha szabadon mozoghatnánk, lubickolhatnánk, stb. Persze, mikor egy aranyhalat beteszek az akváriumba, annak is lehet olyan érzése, hogy „szabadon” él, eszik, szaporodik. A valóság pedig az, hogy mindezt csakis és kizárólagosan az én szórakoztatásomra teszi.

Kérdés? Mi, emberek kinek a szórakoztatására „élünk”? És ők kinek a szórakoztatására élnek? És hogyan, és mikor találták ki és vezették be a mai játékszabályokat? Hogyan lehet rajtuk változtatni? (Pl. heti egy levegővétel, vagy 1,000 év élet, vagy az hogy legyen állandó és „beépített” telekommunikációs” képességünk? Esetleg három, vagy négy féle nemű élőlények legyenek… stb.) És mikor találkozhatunk az „isteneinkkel”, azokkal az unatkozó valamikkel, akik elkészítették a mi koncentrációs táborunkat, a földet? És milyen a többi tábor? És milyen az élet a táboron kívül? (Erről ír Örkény abban az Egypercesben, amelyben a kislány azt kérdi anyukájától, mikor kiderül, hogy haza fognak menni, és ott nem lesznek szögesdrótok, hogy akkor onnan majd meg lehet-e szökni…)

Van-e valódi különbség a király és a koldus között, vagy az mind csak más és más fogás a férgek lakomáján? (Hamlet) Valóban azért születünk, hogy teljesítsük az Isten (istenek) akaratát, vagyis gyártsunk bizonyos fajta gázokat, meg anyagokat. És az is igaz, hogy az isteneink akarata az, hogy ne öljünk, mert akkor elrontjuk a játékukat, meg lecsökkentjük az átalakító gépeik számát.

Ha „jól viselkedsz”, kapsz kisebb ajándékokat: pénzt, ami nagyszerű dolog arra, hogy megfeledkezz arról, hogy dolgozol, pl. levegőt termelsz. Helyette azt hiszed, hogy te irányítod a dolgokat. Ha-ha-ha, nagyon mókás dolog. Mint az az őr a koncentrációs táborban, akit kineveznek a tábor jegyzőjének. Ő rendelkezik azzal a joggal (illetve feladattal), hogy szétossza a száraz kenyeret, meg a levest. És ettől ő azt hiszi, hogy ő irányítja a tábort. „Gazdag”, meg „hatalma van” – gondolja. És teljesen megfeledkezik arról, hogy ő épp úgy fogoly, mint a többi.

Vagyis: mi, emberek, másoljuk azt, amit velünk csinálnak. Állatokat (és embereket is) fogva tartunk, azért, hogy olyasmit csináljanak, amiket ők igazából nem akarnának, de megteszik, mert azt hiszik, hogy ez az élet. Így verjük át a csirkéket, meg a munkásosztályt, meg magunkat, meg mindenkit.

De hol van ennek a körnek az eleje és hol van a vége? Ki az aki felállította nekem ezt a zárt rendszert, amiben „szabadon élek”? És én – illetve mi – hány élőlénynek állítottunk fel ilyen izét? Hogy lehet ebből kilépni?

A szeretet is csak egy „trükk”, hogy azt tedd, amit a te istened akar. Sőt, nem elég, hogy kényszerít téged arra, hogy folyamatosan, megállás nélkül lélegezz, és gyártsd az anyagot, még szeresd is őt ezért. Kész őrület, nem?

Tudsz ebből kiutat? Meg tudod cáfolni a gondolataimat? Van erről véleményed?
Hát várom őket…

íródott: ‘95.03.27.