Yagooft. Mint, ahogy ez szokott lenni… szeptember 13-án… megváltozott az életem. Már a 8. napon tartok… (Hoppá, eszembe jutott az egyik kedvenc filmem, a „Nyolcadik napon”… egy találkozás megváltoztatja egy menő üzletember életét…)
Szóval… nyolcadik napja … csak a gép előtt ülők… szinte mindig, egész nap. Ez már azért kicsit sok(k) nekem is… ám még „bírom”…
Igen, rákattantam erre az MLM-es cuccra, ami majd csak októberben fog elindulni az egész világon – mint mondják. Rengeteg ötletem van, és megcsinálom őket! A gépen.
A „Nagy Durranás”… a yagooft.hu megvétele és kialakítása… Aztán, Gery barátom javaslatára, rárepültem a – már korábban megvett – yagooft.in (India) elkészítésére is.
Közben felmerült a gyanú… hogy az egész csak blöff, átverés. Vagy, ha „valódi” is a dolog, akkor is… ki tudja, milyen és fog-e működni? Szerencsére még nem kellett befizetni pénzt… Igaz, én már invesztáltam… a domaineket megvéve. Jelenleg kevesebb, mint 1000 Ft maradt a számlámon… mikor fizetni akartam kártyával 1030 Ft-t az Aldi-ban… nem volt annyim.
Na, ez egy kis összefoglalás volt… magamnak… ez volt a „story”. És… mi ez, ha a munka-hipotézisem oldaláról nézem?
Mint már megfogalmaztam, mintha „lógnék” a neten, mint a köldökzsinóron. Azaz, lelépni róla: az a halál… az ismertlen. Ha volt ikertesóm, ő lelépett a zsinórról… és? Mi lett? Felszívódott… megszünt… itt (azaz ott) hagyott engem… És vele mi lett? Hááát, ezt nem lehet tudni, hiszen… elment. Elment … és nincs kapcsolat, nincs hír.
Nos… anyámról sincs hír… Kizárt az életéből. A bátyámról sincs hír. Ő is elment.
De, hogyan is? Én apám halálos ágya mellett kuksoltam a kórházban. Mit sem tudva arról hogy, mielőtt bezárták volna apámat a diliházba (anyám kérésésre, gondolom a bátyám ötlete alapján)… aláirattak vele egy szerződést… amiben a három lakását átadta. Nem, nem a három gyereknek (amiből én vagyok a középső), hanem … azt, amiben lakott a család… a bátyámnak. Az üzletét, ami szintén lakás volt akkor már megint, a húgom lányának (az én kedvenc rokonomnak) és egy harmadikat, aminek létezését direkt titokban tartották előttem… csak pár éve véletlenül elszólta magát a 80 éve feletti nagybátyám, azóta „tudtam”, bár sohasem láttam… azt meg a húgom fiának nevére írták át.
Illetve, de … tudtam! Hiszen a kedvenc unokahúgom ott volt… és szintén aláírta… miközben akkor is már nálam lakott… Hetekig éreztem, hogy valami nagy gáz van… ahogy viselkedett és került engem a lakásban… míg egyszer csak sírva elmesélte, hogy mit írt alá… és, hogy ott meg kellett ígérnie, mindenki előtt és mindenki nyomására, hogy NEKEM NEM MONDJA EL.
Eddig bírta… aztán elmondta.
Szóval… tudtam róla… csak… elfelejtettem… meg nem volt fontos. Hiszen a lakás… az az anyaméh… és abban… ha a sajátom… meghal, aki velem él. Szóval… talán nem kell (és nem jár!) nekem lakás!
Tehát… a három lakásból egy – elvileg – rám öröklődött volna… mint a három gyerek egyike. De nem. Mire apám meghalt, nem volt semmije, nem volt mit örökölni… és a kötelező örökség is, ugyebár… a semminek rám eső része… az semmi.
Aztán a bátyám… valahogyan… eladta és lenyúlta az unokaöcsémre hagyott lakást. Szerintem, a húgom ebbe halt bele! Rájött, hogy akkor, amikor aláírta, hogy engem kizárnak, becsapnak… akkor… még őt is becsapták! És nemcsak tőlem vették el, ami „járna”, hanem a fiától is…
Szóval, mit mond ez??? Ma van a nyolcadik nap. Ha volt, akkor meghalt az ikertesóm a méhben, az első lakásunkban. Én rácuppantam a netre, a zsinórra. Lenyúlták az örökség-lakásomat.
Elakadtam… nem tudom, mit jelent mindez.Azt sem, mit érzek ezzel kapcsolatban.
Apám volt üzlete, ami most a keresztlányomé, ugyebár… ki van adva… és a pénzt, ami befolyik… az apukájának adja.
Elakadtam… Most ennyi.